Ezen a héten, amint egy barátommal beszélgettem, eszembe jutott egy történet, amelyet ezen a nyáron hallottam: “Egy együttérző személy látva egy pillangó küzdelmét, hogy a bábból kitörhessen, segíteni akarásból gyengéd kézzel meglazította a szálacskákat, hogy egy nyílást formájának. A pillangó kiszabadult a bábból, körülötte verdesett, de nem tudott repülni. Amit az együttérző személy nem tudott, […]

A Besenyő Pista bácsi féle diagnosztikai megközelítés jelentősen leegyszerűsítené a mentális szempontból egészséges és nem egészséges személy azonosítását, de ez persze nem ennyire egyszerű. A normális és az abnormális meghatározása jelentősen függ az adott személytől, az időtől vagy a kultúrától (amelyben a meghatározással próbálkozunk), a helytől és a helyzettől, amelyek egyaránt formálhatják a társadalmilag elfogadott normális […]

Brandon harmincas éveiben járó New York-i férfi, aki nagy elővigyázattal titkolja magánéletét – a város szerencsére elég sok lehetőséget biztosít szex-függősége kielégítésére, anélkül, hogy közvetlen ismerősei tudomást szereznének erről. Amikor azonban húga, Sissy határozatlan időre hozzáköltözik, Brandon élete fenekestül felfordul. (Forrás: port.hu)

(tovább…)

Hogyan_nevezzelek_poszterA Hogyan nevezzelek a családi titkok és értékek összeütközésének remek filmes változata. Francia film révén számos fordulattal lepheti meg a nézőt, de legfőbb erénye, hogy elgondolkodtató kérdéseket feszeget!

Amikor legelső alkalommal láttam, főként a filmes élményvilág volt az ami leginkább megtalált. A bevezető képek hangolása elsősorban egy francia vígjáték lehetőségét kecsegtette a számomra, aztán szépen lassan minden egy lakásba szorul, és valójában egy színpadi művet láthatunk.

A negyvenes Vincent életében először apa lesz. Ez alkalomból meghívja vacsorára a testvérét, Élisabeth-et, a sógorát, Pierre-t és a gyermekkori barátját, Claude-ot. Miközben a feleségére, Annára várnak, a vendégek kérdések özönével árasztják el a leendő apát. Ám minden a feje tetejére áll, amikor megkérdezik, hogyan fogják hívni a kis jövevényt. Vincenték ugyanis az Adolphe nevet szánják a kisfiúnak. A névadás körül parázs vita bontakozik ki, amelyben régi sérelmek és titkok is felszínre kerülnek. (port.hu)

(tovább…)

Biztosan van mindenkinek aki családban él olyan megtapasztalása, hogy a szülők és gyerekek igényeinek és várakozásainak bizony vannak kritikus időszakai. Nem feltétlenül azért, mert ennek valamiféle a másikat bántó szándéka van, hanem mert a saját életkori igények megjelenése folyton összeütközésbe kerül a család más tagjainak hasonlóan életkorból fakadó saját igényeivel. Egy korábbi bejegyzésben már írtam Erik H. Erikson […]

Ha a munkatársak teljesítménye az előzetesen egyeztetett célok elérésével mérhető, akkor biztosan kell lennie arra is megfelelő módnak, hogy a szerepeinkhez kapcsolódó teljesítményeket is értékelni tudjuk. A munkateljesítmény és a szerepteljesítmény azonosítása nem csak azért fontos, hogy biztosak legyünk az irány helyességében, hanem azért is, mert az esetek egy részében ezek átfedésben vannak egymással. A […]

Ebben a bejegyzésben igyekszem választ adni arra, hogy miért gondolkodunk az Artima-modellben azzal, hogy a szervezeti lét és a családi kapcsolatok szoros összefüggésben vannak a személyes munkateljesítményre (és a szerepteljesítményre is!). Úgy tűnik nálunk előbbre járó nemzetek belátták már azt, hogy az egyéni teljesítőképesség nem csak a kompetenciák birtoklásának és alkalmazóképességének az eredménye, hanem az […]

Az Artima Családműhely programja szülőknek, a pozitív lelki egészség és a tudatos szülői szerep fejlesztésére Szülőnek lenni nem csupán annak az eredménye, hogy a felnőttek elérkezettnek látják az időt arra, hogy utódjaik legyenek! A szülői szerepünk alakulása a rendelkezésünkre  álló minták és a saját tapasztalataink olyan egyvelege, amelynek sikeressége a gyermekeink sikerességében mérődik meg.

Foglalkoztat már egy ideje, hogy a jól képzett vezetők számára miért okoz dilemmát egy-egy konfliktushelyzet világos, és egyértelmű kommunikációja. Számos történettel találkozom, amikben olyan, mintha a remény és a kivárás nagyobb szerepet játszana, mint a tényeket segítségül hívó párbeszéd. A dialógus ezen formáját persze van aki összekeveri a “namostaztánjólmegmondomneki” stílusával, ami finoman szólva sem adaptív […]

Vajon kicsit mindenki kényszeres? Elgondolkodtató kérdés. Kényszerbetegnek tekintjük-e azt a gyermeket, aki ragaszkodik az esti lefektetés megszokott rítusaihoz, vagy nem hajlandó lefeküdni az alvós állata, párnája, vagy a pelenka csücske nélkül? Vagy ez csak a biztonságról, az állandóságról szól? Egy aggódó édesanya fantáziájában megjelenő félelmetes képek mikortól minősülnek kényszerképzeteknek? Minden ember életében előfordulhatnak kényszeresnek tűnő […]